Kurd a Dunántúli-dombság Tolnai-Hegyhát elnevezésű kistájon fekszik, a Kapos folyó völgyében. Településünk a Dombóvári kistérséghez tartozik, onnan 20 km – re, megyeszékhelytől, Szekszárdtól 50 km – re található.

Településünk és környéke már ősidők óta lakott. Szívesen telepedett meg itt a halászó, vadászó ember, mert a Kapos bőven ellátta hallal, a környező erdők pedig vaddal.
A vaskori emberek nyomai is fennmaradtak, a Galliából érkezett kelták letelepedtek, ötvösmunkáik az akkori kor legszebb termékeivel vetekedtek.
A rómaiak idejéből is maradtak településnyomok, melyek a gyulaji út mentén láthatók. A cserepek, téglák fejlett építészeti kultúráról árulkodnak. A mai Kapos híd helyén már akkor is jelentős átkelőhely lehetett, az akkori technikával állandó fahidat építettek rajta. A szőlőhegyen már akkor meghonosították a szőlőművelést.
A falu területét a rómaiak után gótok, majd germánok lakták, a honfoglalás után a Héder nemzetség tagjai telepedtek le, innen származik községünk neve is, a honfoglaló magyarok egyik vezéralakja Kurt vagy Kurd névre hallgatott, török nyelven farkast, totemállatot jelent, ami a kurdi címerben vissza is köszön.
A török pusztítás ezt a területet sem kímélte, a falu pusztasággá vált. A török seregek védelme alatt sok szerb telepedett le, a török kiűzése után rácok és tótok népesítették be a falut.
A német telepeseket először 1756–ban hozták be, először pár család került ide, de amikor egy tűzvész miatt a falu kétharmada megsemmisült, ez után került ide a németség nagy része, akik iparosak voltak, újjáépítették a községet.
A két világháború során a falu jelentős károkat szenvedett, majd a kitelepítések tizedelték meg a lakosságot.
A község aztán hamar benépesült, sok háborús menekült élt a faluban, elfoglalták az üresen maradt házakat, akik eddig putriban éltek azok is lakóházhoz jutottak, elindulhattak a polgárosodás útján. Nagy változásokat hoztak az 1965–75–ös évek. Javult a közellátás, új házak, utcák épültek, és megkezdődött a falu kulturális és esztétikai fejlesztése.